HeLLoli_ta.

Csak álltam a sötétben és nem értettem,miért.Körbenéztem,de nem láttam semmit.A hegyek egybeolvadtak az éggel.Ha egy ember jött volna felém talán azt sem láttam volna,mert sötét volt.Veszélyesen sötét..Álltam ott reményvesztetten és hallgattam a hangokat.Néhol síró,kiábrándult,összetört máskor pedig vidám és ujjongó hangokat.Nem tudtam kik ők és miért nem jönnek oda megkérdezni,hogy én miért nem szólok.Álltam ott és gondolkoztam,hogy ha ők a barátaim akkor miért nem fogják meg a kezem?Miért nem segítenek?A válasz ott kiabált bennem..mert nem tudnak.Igen így van senki nem tudott segíteni,de igazából nem is akart senki.Beletörődtek,hogy nem tudnak és nem próbáltak meg másik utat keresni,hogy segítsenek.Nem is kell,mert én kerültem sötétségbe,én döntöttem rosszul.Nekem kellett helyrehoznom azt amit elrontottam.Álltam és vártam..Időtlen időkig.Magam sem tudom meddig,csak álltam ott és reménykedtem,hogy majd kisüt egyszer a nap és minden megoldódik.Minden rendben lesz és megint látom az arcokat.Azt hittem csak álmodom,de nem álmodtam.Azt reméltem,hogy ha kinyitom a szemem világos lesz,de nyitott szemmel is ugyanolyan vak voltam.Amint ott álltam megláttam.Egy aprócska fényt amint ott pislákol előttem.Végig ott volt az orrom előtt,de nem láttam,mert nem is figyeltem rá.Nem nyitottam ki a szemem.Megtaláltam a reményt, a fényt mely kijuttat a végtelen sötétből.Igen,megtaláltam..Nagyon sok idő kellett hozzá,de itt van a kezemben és érzem.Már látom,és egyre nagyobbnak tűnik fel szememben.Nem értékeltem,nem vettem észre,mert kicsi volt.Csak nyisd ki a szemed és vedd észre,mert ott van előtted.Ott integet,mert meg kell találnod.Mindenki megkapja az esélyt,hogy megtalálja a fényt,hogy észrevegye rossz úton van.Mindenki megkapja az esélyt,de ha makacsul ragaszkodsz ahhoz,hogy becsukd a szemed nem csak fel fogsz esni,de még a fényt sem veszed észre..
Ne szalaszd el,mert lehet,hogy csak egyszer van ilyen.Nyisd ki a szemed!