HeLLoli_ta.

A nagypapám mindig azt mondta, nem szabad feladni. Közel járok hozzá. A voltizs az életem volt, az életem és szeretném, ha az életem is maradna. De van egy pár dolog, ami ellenszegül neki, nagyon úgy tűnik. A mostani csapatban én vagyok itt legrégebb óta, én vagyok az egyik oszlop a csapatban, tartóember vagyok. Mégis egyre jobban azt érzem, kezdek kiszorulni a körből, kezdek egyre lényegtelenebbé válni a csapatban. Attól függetlenül,hogy minden gyakorlatot én indítok el elméletben és a ló hátán is. Én hozom a zenét, én hajtom le magam mindig, hogy minden jól sikerüljön. Mellettem ott van Inez, aki szintén, azért küzd, hogy az összes gyakorlat,kézmozdulat tökéletes menjen.. Ha kell 8szor is lepucoljuk a lovat egymás után, mert ez az életünk. Mi voltunk ott tavaly nyáron szinte mindennap, mi jártunk fel segíteni, mi sepertük fel az istállót mindennap. Meg sem tudom számolni, hányszor etettünk ki, hányszor kentük le a szíjakat, hányszor mostuk le és vittük ki legeltetni a lovat. Hogy hányszor mentünk hajnalban, csak azért, hogy mire a többiek odaérjenek a ló már edzőképes legyen. Hányszor volt, hogy ketten mentünk edzeni, mert a CSAPAT TÖBBI TAGJA nem ért rá, nyári sűrű dolgai miatt. Mi voltunk fent a lovas napokon végig a lovasok között, mi mentünk megnézni az edzőnket melegíteni, mi rohangáltunk mindig mindenért. És most. Nem mentünk 2 hétig edzésre és rögtön löknek is ki az oly sok munkával és erőfeszítéssel elért helyünkről. lehet, hogy nem tűnt még fel ebben a csapatban senkinek, de gimnáziumba járok, nem általános iskola 4-5. osztályba. Nem végzek fél 12kor. Legjobb esteben is 2kor. És nem érek haza 5 perc alatt. És nem érek rá minden délután,mert tanulnom kell. Hagyján, hogy tanulnom kell. VIZSGÁZTAM. Szerintem ennél érthetőbben nem tudom elmondani. Inez ballag. Ő is nagyon ráér, tényleg... Másik, ami zavar. Se Inez, se én nem vagyunk kíváncsiak arra, hogy egyesek végigröhögik, vihogják az edzést és iszonyat komolytalanul csinálnak mindent. Haver! Ha már jársz,és egy csapat tagja vagy, az azt jelenti, hogy tudnod kell alkalmazkodni. És egy csapat csak akkor sikeres, ha a csapat minden egyes tagja ugyanúgy el akarja érni a sikert. Az ha 3-an 4-en odatesszük magunkat egy 8-9 fős csapatból az őszintén szólva semmit nem ér. Mindenkinek koncentrálni kell és ha már ásért nem, legalább azokra való tekintettel, akiknek tényleg fontos ez a sport. És úgy őszintén. Nem mentem edzésre, oké. De én még így is fel tudok szállni a lóra és Inez 4 hónap kihagyás után feláll vágtában. Mások meg, akik folyamatosan járnak edzeni, egy malomra nem képesek. Tehát itt álljunk meg és mérlegeljünk egy picit. Először bizonyíts és utána szólj be... Valamint. Nem voltunk edzésen? És? Legalább megtanuljátok melyik a ló eleje meg háta és legalább megtanuljátok felkantározni azt a lovat. Így egy év edzés után azt hiszem lassan ideje.

"Múló örömök sivár létünk színpadán,
mikor egy szó hallatán dobban a szív.
Sajnos vége lesz, tudjuk már a kezdetén,
túl az álmaink ködén a semmi hív.
De addig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el! "


Igen sajnos vége lesz. Legtöbbször még mielőtt bármi is elkezdődhetett volna! Attól függetlenül, hogy mi akarjuk-e. Sokszor, azért, mert hibázunk vagy nem vagyunk elég jók. Nem felelünk meg az igényeiknek. Nem vagyunk szőkék és nincsenek olyan adottságaink, mint a TV-ben végigvonuló nőknek a kifutón. Vagy csak épp nem értékelnek minket, esetleg nem nőttek még fel a feladathoz. És jóllehet ők soha nem fognak úgy szeretni senkit,mint mi.Nem is várjuk el tőlük. Csupán csak, hogy néha azt mondják mikor ránk néznek, hogy "Szép vagy Cica!:)", de sokszor egy ölelés, egy csók is elég lenne. Nem kérünk túl sokat. Csak annyit, hogy legyen egy támaszunk. Nem megfojtani akarjuk és nem elvenni az idejüket a barátaiktól. Nem kell heti 7 napot velünk tölteni és nem kell minden pillanatban telefonálni. Csak ha ráérnek, hívjanak fel,hogy "szia, nincsen kedved összefutni?:)" Nem kell ellátni,megvenni mindent, amire azt mondjuk, hogy "Úristen,de tetszik.:$" és nem kell miattunk feladniuk az életüket. Nem! Egyáltalán nem ezt kérjük. Egyszerűen csak annyit, hogy férjünk bele a hétköznapjaikba!
De ez az idő még nem jött el, még nem fogták fel, hogy nem kisajátítani akarjuk őket! Majd egyszer, ha felnőnek, észreveszik: Csak azt akarjuk, hogy szeressenek minket! :/

Mi a szenvedés? Szeretni valakit, ki ránk se néz. Szeretni, várni, tűrni, remélni.
Mindennap látni, s rádöbbeni, hiába minden, elkéstél. Hiába minden? Akkor miért imádkozunk? Miért könyörgünk és miért sírunk? És miért vele álmodunk és miért remélünk, várunk rá. S ha végre ránk néz, vagy végre ránk nevet, a sok-sok szenvedést miért feledjük el. Az az egy pillanat mi örömöt okoz, miért feledtet velünk oly sok bánatot. S ha elutazik messze megy s majd sokára jön vissza, az érzést, mit ápolunk, nem hívhatja vissza.
S közben a józan ész feledtet velünk, mert azt diktálja állj meg, tovább nem mehetünk.
Nem szabad szeretni olyat, aki megvet, aki nevet rajtunk. Nem szeret bennünket. Aki örül, mert tudja, hiába remélünk, aki érzi, miatta szenvedünk.
De ha a szív e kis motora szeret , hiába a józan ész, nem tilthatja meg az érzést, mit ember nemesít .Nem bír érzelemmel az ész hiába tilt. Nem tehetünk róla, s ha szeretünk, nem mondhatja senki, hogy feledjünk. Nem mondhatja senki, aki tudja, hogy a legszebb az olyan érzés, ami tiszta. Nem kell, hogy azt mondd, hogy szeretsz. Ha mást érzel, kérlek ne hazudj nekem. Nem kell a szép, de hazug szavad. Mondj inkább rosszat, de igazat. Először fáj, ha friss lesz még a seb, de később, ha elmúlik, hálás leszek neked. Lehet, hogy egyszer szerelmes leszel és nem viszonozzák, s te kínlódsz, nyögsz, szenvedsz.
Úgy érzed, nem bírod, meg kell halnod. Gondolj akkor rám, s megérted, hogy rossz volt. Sétálsz még te is elhagyott utcán, fejed lehajtva, hogy könnyeid ne lássák.
Zokogsz még te is egy kedves ablak alatt, s hallod, hogy odabenn ő vígan kacag. Megvetni, gyűlölni, gyűlölni akarod s csak becézni, imádni, szeretni tudod.
Nem bírsz és nem akarsz nélküle élni, nevetni, küzdeni, harcolni és sírni. S ha eddig elértél, nem fogod kérdezni. Tudni fogod majd: "MIT JELENT SZERETNI."
 

LEVÉL A HITVESHEZ

A mélyben néma, hallgató világok,
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,
de nem felelhet senki rá a távol,
a háborúba ájult Szerbiából
s te messze vagy. Hangod befonja álmom,
s szivemben nappal ujra megtalálom,
hát hallgatok, míg zsong körém felállván
sok hűvös érintésü büszke páfrány.

Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
s kihez vakon, némán is eltalálnék,
most bujdokolsz a tájban és szememre
belülről lebbensz, így vetít az elme;
valóság voltál, álom lettél ujra,
kamaszkorom kútjába visszahullva

féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?
s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer,
a hitvesem leszel, - remélem ujra
s az éber lét útjára visszahullva
tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, -
csak messze vagy! Túl három vad határon.
S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még?
A csókjainkról élesebb az emlék;

csodákban hittem s napjuk elfeledtem,
bombázórajok húznak el felettem;
szemed kékjét csodáltam épp az égen,
de elborult s a bombák fönt a gépben
zuhanni vágytak. Ellenükre élek, -
s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek
fölmértem s mégis eltalálok hozzád;
megjártam érted én a lélek hosszát,

s országok útjait; bíbor parázson,
ha kell, zuhanó lángok közt varázslom
majd át magam, de mégis visszatérek;
ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg,
s a folytonos veszélyben, bajban élő
vad férfiak fegyvert s hatalmat érő
nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:
a 2 x 2 józansága hull rám.(Radnóti)

"Egyszer egy indiai hercegnő az édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset. Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet, mely a szomorú napokon vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátorítja, a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti. A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt. Egyetlen szót vésett bele: elmúlik...!"

Az idő enyhít mindenen. Csak ki kell tartani és bízni magunkban. Ki kell bírni, hogy akármennyire is szeretnénk vele beszélni, látni a mosolyát vagy megérinteni az arcát, nem lehet. Ki kell bírni, hogy ha mégis ott van, nem mutatni szívünk remegését. Ki kell bírni a lelkünkbe hasító fájdalmat, mely eleinte ostorcsapásként ér, ha mással látjuk vagy csak épp tudjuk nem a miénk. A hatalmas fájdalom amit az ostorcsapás éget belénk egy idő után enyhül, hozzászokunk és végül már meg sem érezzük. Ki kell bírni, hogy a szemünkbe futó könnyeket visszafogjuk és gyorsan eltüntessük mielőtt meglátja. Ki kell bírnunk hogy nem ránk fordít nagy figyelmet hanem másokra a társaságból. Ki kell bírnunk, hogy előtte ne mutassuk mennyire gyengék és összetörtek vagyunk. A legnehezebb viszont az, hogy ki kell bírnunk, hogy nem hívjuk fel, nem írunk neki, nem megyünk oda hozzá az út szélén, ha meglátjuk vagy, hogy ne integessünk nagy mosollyal a buszról.El kell fogadnunk, hogy már nem kellünk, már nem mi jelentjük gyermekes élete középpontját(ha egyáltalán valaha jelentettük..), hogy lesz más, aki miatt majd nem sírunk ennyit és, akinek az illatától ugyanígy libabőrösek leszünk. Lesz más, akinek az érintése ugyanígy éget és, akinek ugyanilyen szép szemei vannak.. És ilyenkor kérdezzük meg magunkat: Lesz más? Igen,lesz! Csak őt el kell felejtenünk,mert amíg szeretjük... Mindenkiben őt keressük. Amíg az ő arcát látjuk magunk előtt, mikor mással vagyunk, addig nem leszünk boldogok. Egyszer mindenki rájön: El kell engednünk...Azt, ami nem is a miénk. 

Itt az ideje jelentkeznem.:)
Már hiányzott, hogy kiírhassam a gondjaimat. Legfőképp az bánt, hogy nincsen Cunci,nagyon ritkán bezsélünk és nagyon hiányzik. Jöhetne már a nyár...
Másrészt ha visszaforgathatnám az időt és nagyon sok mindent máshogy tennék. Sajnos ezt már nem tudom visszacsinálni. De új életet kezdhetek,tiszta lappal. :)
És most arra törekszem.Tesa, futócipő, edzőcucc, úszó-szoli bérlet, tankönyvek, sminkkészlet és barátok. Mostantól ez lesz az, ami az életem középpontját jelenti majd.:)
Kitartás,küzdés és erő. :)

Most elköszönök.Hamarosan írok. Csak még vár rám egy adag irodalom.:)

Jó éjt!^^
 

Most nem tőlem származó firkák érkeznek így vasárnap estére, hanem egy olyan ember gondolatait pakolgatom be, akinél azt hiszem okosabb és intelligensebb ember nem sok van a Földön. Példaképként tekintek rá és irigylem, amiért ilyeneket ír. :)


*Mindannyian tartozunk annyival a szeretetnek, hogy megengedjük neki: olyan formában nyilvánuljon meg, amilyenben akar.

*Megpróbálhatunk előírásokat követni, uralkodni az érzéseinken, megpróbálhatjuk előre eltervezni a cselekedeteinket - de ostobák vagyunk, ha így cselekszünk. Úgyis a szív dönt, és csakis az ő döntése számít.

*Várni. Ez volt az első lecke, amit megtanultam a szerelemről. A nap iszonyú lassan vánszorog, ezer tervet szősz, előre elképzeled az összes lehetséges párbeszédet, különböző fogadalmakat teszel, megígéred magadnak, hogy megváltozol - miközben egyre csak várod, epekedve és nyugtalanul, míg meg nem érkezik.

*Boldog vagyok, hogy létezik - mert megmutatta, hogy képes vagyok olyan szerelemre, amiről magam sem tudtam, és ez hálával tölt el.

*Félek, hogy ha megvalósítanám az álmomat, már nem lenne miért élnem. (...) Félek a nagy csalódástól, és inkább csak álmodom az egészről.

*Menj el, és soha többet ne is gyere vissza az életembe, mert amióta ismerlek, pokol az életem, és epekedve várom azt a pillanatot, amikor elém állsz, átölelsz, és megcsókolsz, és arra kérsz, hogy maradjak mindig melletted. De ez a pillanat soha nem jön el.

*Amikor lemondunk az álmainkról és megtaláljuk a békét, van egy rövid nyugodt időszakunk. De a halott álmok elkezdik gyötörni a bensőnket, és tönkreteszik a környezetünket is. Amit el akartunk kerülni a harcban - a csalódást és a vereséget -, az lesz gyávaságunk kegyetlen hagyatéka.

És egy kis apróság a végére:

*Mostantól úgy gondolok rád mint egy egyszerű hétköznapi fiúra akit bármikor képes lennék szeretni, de nem te leszel az egyetlen. Nem fogok miattad sírni, és nem fogok rád várni. És észreveszem hogy más fiúk is léteznek. A szívem mélyén még mindig reménykedem, de nekem is szükségem van a boldogságra. Nem fogok miattad mindent veszni hagyni úgy, hogy még csak nem is vagy az enyém. Fáj, és nagyon nehéz, de tovább kell lépnem, és most az egyszer nem miattad, hanem magam miatt..


pápuszi:)
 

Csak szeretni és vágyakozni,
Álmaink homályában élni,
Csak reményeink után rohanni,
Ennyit jelent reménytelenül szeretni.
Évek óta elborít a rózsaszín köd,
Mely szememre sűrű fátylat köt.
Reményekben bízok és álmokban élek,
Régóta tudom....Téged szeretnélek.
Bízok egy csodában,
Mely nem akar teljesülni.
Egy kérdést teszek fel:
Miért kell ennyit szenvedni?
Álmaimban mindig látlak,
Közelről csodállak.
Álmaimban fogod kezem,
S simítod arcom,
A valóságban azonban,
Mosolygó arcod csak messziről látom.
Tudom, nem érdemled meg.
Én mégis mindennél jobban szeretlek.
Csak egy kicsit kaptam belőled,
De az a pici rész meghatározta életemet.
Apró, édes mosolyaid bennem égnek,
S egy picit mindig meghalok, ha szemedbe nézek.
Bármit is tettél, kitartok melletted,
Ha átnézel rajtam, én akkor is szeretlek.
Nem haragszom és nem utállak,
Mert őszintén... Ha akarnám se tudnálak.
Akármit teszel, szeretetem ideje nem lesz rövidebb vagy hosszabb,
Hisz tudod.. Én örökké szeretni foglak.
Nem tántorít el tőled egy vélemény vagy egy rosszindulatú mondat,
De ennél a bizonytalanságnál nincsen rosszabb.
Nekem Te vagy a minden,
Kérlek csak bízz bennem és hidd el!

Na valahogy éppen így gondoltam. Nem nagyon lesz időm, mostanság írogatni.. Vasárnap óta most ülök először gépnél, koliban nem nagyon volt se időm, se kedvem. Most viszont bepótolom.
Kellemes csalódások, röpke nyugodt pillanatok, stresszes, vidám, pörgős percek jellemezték a hetemet.Kicsit félve indultam el hétfőn reggel és azon pörögtek a gondolataim, hogy na most mi lesz?! Mit csinálok majd?! Beszélünk-e?! És még sorolhatnám.
Mikor leszálltam a 6.20ról Egerben éreztem, hogy valaminek vége, valami eltűnik. Egy fejezet lezáródott és most egy újnak kell helyet adnom. Kedvtelenség és borús hangulat pecsételte meg a hétfőmet. Aztán bejelentették, hogy nincs 7.-8.óra... Akkor beérek 2:10re... :o Melegség futott szét rajtam, mikor tudatosult bennem, hogy odaérek a 2.30hoz és láthatom őket. Persze van, aki nevetségesnek tartja ezt,én viszont nem. A legjobb barátaimat hagytam itt, akiket most nélkülöznöm kell.
Aztán kezdtem megbarátkozni a helyzettel és egyre-egyre jobb lett. :)
Végre elérkezett a péntek és itt lehetek, készülve az estére..És velük leszek!!! Ez éltet! :)

Ja és, hogy valamit alakítsak is ebben a postban:

Emlékszem, mennyi ideig szenvedtem azért, hogy sikerüljön a cigánykerék vágtában a ló nyakáróla  hátára. Küzdöttem érte és akartam..Minden egyes edzésen azzal kezdtem és zártam.Itthon órákig cigánykerekeztem. Mindezt azért, hogy jobb és jobb legyek. Hogy teljesértékű pontszámot kapjak rá, hogy mindenki csodálattal nézze. Aztán mikor megmutathattam nagyközönség előtt, volt, aki nem értékelte. Akkor megtört bennem valami. Mint mindig mikor olyan dolgot szólnak le, amiért ÉN küzdök,harcolok,amibe ÉN időt fektetek és az számomra fontos. Úgy éreztem az én hibám, hogy leszólták. Nem volt tökéletes, nem csináltam jól. Most a napokban viszont rájöttem. Olyan soha nem lesz, hogy mindenkinek tetsszen, amit csinálsz. Mindenkinek megfelelni nem tudsz!! Éppen, ezért már nem is akarok mindenkinek. Csinálom a cigánykerekemet és nem számít, hogy mit súgnak az emberek egymás fülébe mikor látják. Én ezért megdolgoztam. Ha valaki meg tudja jobban csinálni az nyugodtan elmondhatja, hogy "ez sz*r volt Loli." Viszont, aki nem, az csinálja utánam! :) Ma már csak annak akarok megfelelni és annak akarok elég jó lenni, akit szeretek és, aki valamilyen helyet is birtokol a szívemben. :) és ez nem csak egy buta gyakorlatról szól. Ez több annál.:)

Na most mentem készülődni.:)
(K)

Sokszor nem úgy alakulnak a dolgok ahogy tervezzük. Néha a sors úgy akarja, hogy találkozzunk és, hogy egy két apró, sejtelmes mosollyal felvidítson minket. Máskor viszont direktből játszik Isten, az akaratával és velünk. Úgy akarja, hogy elkerüljük egymást, vagy épp alaptalan, semmitmondó dolgok keringjenek a levegőben. Nos.. Én döntöttem. Én most boldog vagyok és nem hagyom magam eltéríteni. ;)
Most itt ülök és blogolok ahelyett, hogy presszben lennénk Inezzel. Már megint egy hete nem láttam. És ahogy apukám fogalmazott: "ha b*zi vagy kislányom,viseld a következményeit! :D"
Még egyszer köszi apa...:D Tehát. Itt ülök és nem csinálok semmit. Csak VAGYOK. Ez furcsán és bántóan érinti apró,törékeny kislelkemet,hogy mégis mi ez a dolog? Hát soha nem lettem eltiltva semmitől. Ha rosszul tanultam, nem fenyegettek meg, hogy nincs több edzés vagy bemutató. Nem szokásuk azt mondani, hogy szobafogság, vagy kényszertanulás. Semmi,egyszerűen semmi. Mindig megoldották azzal, hogy leüvöltötték a fejem, bármiféleképpen tettem rossz fát a tűzre és hozzáfűzték, hogy: "mosogass el és takarítsd ki a szobádat!" És ha ez megtörtént másnap már mehettem is. Jó persze nem jelenti azt, hogy jövőhétvégén is itthon ülök, azért, mert most nem viseltem gondját az agysejtjeimnek,ahogy szüleim gondolják.. Csak akkor legalább már reggel megmondta volna apuci, hogy nem mész sehova drága kicsi leányom, nem pedig akkor, amikor az alapozót kenem a fejemre este 7kor.. :D Úgy legalább több maradt volna az üvegben...De így meg felkentem és lemostam. Tényleg tök logikus volt.. :D
Na mindegy, megyek berakom a nadrágom és a felsőm (meg még valamit...:D illetékesek tudják.:D) a mosógépbe, amikkel tegnap este történt egy kis baleset.Ma nem mertem levinni,mert megkérdezték volna, hogy és ezt hogy csináltad stabil talajon?! :D
De még ha én lettem volna a hibás... :D Nem én öntöttem az ölembe először és nem azért locsoltam pofán magam egy liter borral, mert béna vagyok..:D
Nembaj,ezt még visszakapjátok csiták. Csak találkozzunk.:D
na jóéjtke.

L: Papa! Mi a legfontosabb? Hogy kitartó legyek,bízzak,határtalanul szeressek vagy, hogy türelmes legyek?
P: Ha választanod kéne melyiket választanád?
L: Nem tudom,Papa...
P: És miért nem?
L: Tudom mit jelentenek ezek a szavak,mégsem tudom megfogalmazni őket. Számomra nincsen jelentésük.
P: De van..Neked is és nekem is mást jelentenek.
L: És neked mit jelentenek ezek a szavak Papa?
P:A kitartás azt jelzi, az ember erős és kibír minden csalódást, fájdalmat. Akkor sem hátrál meg mikor minden jel arra mutat nincs értelme tovább folytatni. Nem adja fel, nem ábrándul ki bármilyen helyzettel áll szemben. Optimistán gyűri le az útjába gördülő akadályokat és minden probléma megoldásának ha nem is nevetve, de pozitívan kezd neki. Mindenképpen előnyös..
A bizalom a másik iránt érzett szeretetünket jelzi. Annyira szeretünk valakit,hogy már szinte tudjuk nem botlik meg, nem tér rossz útra. Nem aggódunk és esünk kétségek közé. A bizalmat viszont nagyon nehéz kiérdemelni. El kell jutni odáig az úton,hogy a másik bizalmába férkőzzünk és ezért sok mindent kell tennünk. Viszont ha elrontjuk, hatalmas árat fizethetünk érte. Ha valaki a bizalmába fogadott és Te elrontod,soha többet nem lesz már minden olyan,mint a hiba előtt. És mégis.. Van amikor előttünk hibázik és előttünk ront el mindent de mi nem vesszük észre,nem akarjuk látni, hogy nem érdemli meg bizalmunkat.
L: Miért tesszük Papa?
P: Mert túlságosan akarunk bízni és szeretni. Reménykedünk benne,hogy csak rosszul látjuk és halljuk.
L: A türelemről mit gondolsz?
P: Csodálatos kincset tart a kezében az az ember, aki elmondhatja magáról,hogy ő türelmes. Nagyon sok mindent le tud nyelni és hosszú ideig képes várni. Várni a változásra, az elkövetkező jóra, a csodára, vagy bármilyen apró mindennapos dologra is..
Mostmár azt hiszem érted. És az utolsót Te is meg tudod fogalmazni.
L: Határtalan szeretet?
P: Igen.
L:Az a legnehezebb téma.
P: Pont ezért.
L: Nem értelek Papa!
P: A könnyű dolgoknál adod fel! Egész eddigi életed során,mindig akkor adtad fel,mert nem tudsz egyszerűen gondolkozni. Pont ezért, szeretném tudni mi a véleményed a határtalan szeretetről!
L: De én..
P: Tudom szívem, Te csak a saját érzéseid tudod megfogalmazni.
L: És abból is csak egyet.
P: Mondd el neked mit jelent a határtalan szeretet! Azzal az egy érzéssel.
L: Szerintem csak az nem tud határtalanul szeretni, aki csak önmagát szereti. Vagy épp nem bízik a másikban. Vagy esetleg nem türelmes és kitartó ahhoz, hogy tudjon várni és szeretni. Pedig várni kell, míg el nemjön. Szeretni pedig még fontosabb. Ha nem szeretünk akkor...akkor.. akkor olyanok vagyunk, mint napraforgó fény nélkül. De szeretni..Nem tudom mihez hasonlítani. Mikor szeretek akkor nyitok a világ felé és csak mosolygok.
és határtalanul? Nekem azt jelenti: Bármilyen hibát vét akkor sem mondunk le róla vagy épp dobjuk el magunktól.Nem adjuk fel és bízunk benne. ha átnéz rajtunk vagy megbánt, akkor is tudunk hozzá szeretettel közeledni. Papa! Nekem a határtalan szeretet az életet jelenti.
P: És most meg is fogalmaztad az összeset.
L: A türelmet,kitartást,és bizalmat?
P: Igen.. Mert ha választanom kéne, a határtalan szeretetet választanám.
L: Miért Papa?
P: Mert a határtalan szeretet legfőbb alapillérei a bizalom, a türelem és a kitartás. Ha nem bízol benne,nem tudod közel engedni magadhoz. Ha nem vagy türelmes nem éred el a célodat. És ha nem vagy kitartó sosem tudod meg milyen is az, hogy szeretni. Ennek a három tulajdonságnak a szívedben kell élnie, ahhoz, hogy határtalanul szeress.
L: De akkor miért nem sikerül Papa?
P: Mert belőle valamelyik hiányzik.
L: De erről ő tehet?
P:Nem. Erről senki nem tehet. Ő ilyennek született.
L: Akkor felesleges?
P: Nem az. A kirakót is össze kell rakni,hogy teljes legyen.
L: Hogy érted?
P: Ki kell töltened bizalommal,türelemmel és kitartással az ő szívéből hiányzó darabokat.És Ez csak rajtad múlik.Eldöntheted,hogy segítesz rajta és eléred,hogy tudjon szeretni, vagy hagyod magadat is szenvedni és Őt is.
L: Ő miért szenvedne?
P:Mert aki nem tud szeretni az halott.
L:És,hogy tudok rajta segíteni?
P: Csak szeresd és mutasd meg neki,hogyan kell.
L: És ha nem sikerül?
P: Sikerülni fog. Már közel jársz.Most pedig...Vár a banán turmixom. Aludj jól kisszívem! :)

Köszönöm Papa!!!!!!

Azt hiszem most már be tudom határolni kik is az igaz barátaim. Ma reggel sikerült megbizonyosodnom róla, mikor lekísértem Dorcsít a Dobóba. Beszélgettünk,nevetgéltünk miközben a jeges úton egymásba kapaszkodva csúszkáltunk lefelé. Csodálatos volt ez a reggel, mert vele lehettem(tudom róla még nem írtam,de hamarosan eljön az a pillanat is!).
Mesélgetett, és én is neki. :) Aztán mikor beértünk a sulijába nagy levegőt vett és elmondta azt, amit másnak nem nagyon mert, azon okból kifolyólag, hogy majd leveszem érte a fejét. Hogy venném már?! 17 éves érett nőről van szó, nem hiszem, hogy ezért le kéne néznem esetleg haragudnom rá, mert neki már sikerült.. :) Sőt.. Büszke vagyok rá és örülök, mert mikor ránéztem reggel megkönnyebülést láttam a boldogságtól csillogó szemeiben. Tudtam, hogy akárhányszor visszaidézi magában a dolgot és lepergeti gyönyörű szemei előtt nagyon boldog. És ez nekem mindennél többet ér. Boldog!
És én is az vagyok.. :) Mert rájöttem valamire. Őszintén, nem esett olyan jól bármilyen történés,vallomás hónapok sőt talán évek óta, mint, amit ma reggel kaptam. Nem azt vallotta be mennyire szeret vagy, hogy mennyire fontos vagyok. Viszont ezt érzem. El merte mondani és ez csodálatra,tiszteletre méltó. Megbízik bennem és olyan emlékeket osztott meg velem, amivel nem sok embert tüntet ki. Igazából. Majdnem elsírtam magam a boldogástól, mert annyira összeszorult a szívem, hogy egy olyan lány, akivel annyit veszekedtünk és annyiszor tűntünk el egymás életéből hónapokra, most ezt teszi velem.
Köszönöm Ferencz Dóra, hogy a barátnőmnek mondhatlak. :) :$
Mikor ültem a 11esen, arra gondoltam, mennyire nem vettem észre a barátság fontosságát eddig. Persze, imádtam egytől egyig mindegyikőjüket.. Talán olyanokat is, akik nem érdemlik meg és csakaz én szívem fog megszakadni, ha összeveszünk vagy kiderül ő/k nem is voltak soha a barátaim. Szóval.. Nem vettem észre,nem támogattam őket úgy, ahogy kellett volna. Mindig csak az lebegett a szemem előtt,hogy Gyémánt. Nem, nem ez a jó megfogalmazás. A szerelem volt a legfontosabb. Így már jó. :) Annyira elkeseredetten küzdöttem érte és a boldogságomért, hogy nem jutott eszembe mit is jelent az a szó, barátság. Azt mondani, hogy szeretlek egy igaz barátnak sokkal többet ér, mint egy aktuális szerelemnek. Az nem minden esetben tart örökké, vagy csak épp feleslegesen hajtogatjuk: szeretlek. Néha már csak magunk nyugtatására, néha a másikéra. Sokszor kényszerből,aggodalomól,féltésből vagy kétségbeesésből. Mind mind mennyi keserűséget és szenvedést okoz. Feleslgesen tesszük ki magunkat ilyen és ehhez hasonló helyzeteknek. Mikor viszont egy barátnak mondod ki ezt a csodálatos szót, az jobb esetben örökre szól. Minderre Dorcsí ébresztett rá reggel, hogy többet kell törődnöm és foglalkoznom a barátaimmal és, hogy nem szabad a szerelemnek az első helyet bitorolnia a szívemben és értékrendemben.
Mindezt nem csak azért írtam le, mert én tanultam belőle. Azt hiszem másoknak is érdemes lenne. :) Mert egy barát, ha igazán szereted, nem azt érdemli, hogy elhanyagoljuk. Keresni kell, és várni kell rá suli után, hogy találkozhassatok. Ha hív, vedd fel a telefont és szépen beszélj vele, akármilyen rossz napod is volt. Nem ő tehet róla. értsd meg, hogy neki fontos vagy és, ha olyan helyzet adódik, hogy már nem sokáig élvezheted a társaságát nap, mint nap, akkor(ha igazán fontos és úgy érzed szerves része az életednek) tölts vele több időt! Viszont, ha nem tartod olyan fontos embernek, akkor ne adj rá okot neki, hogy azt higgye mégis az, mert megbántod, eléred, hogy lehangolt legyen a napja, a hete. Rosszul esik neki,mert ő szeret és bízik benned! Ez egy barát dolga... Kiállni a másik mellett, ha elesik felsegíteni,ha rosszra útra tér visszaterelni a jóra, ha sír zsepit adni neki, ha éhes kaját adni neki és minden minden MINDEN esetben mellette állni!!! Még akkor is ha megbántott.
Ha mindezeket elhiszed és rájössz, ki viselkedik így veled, azt barátodnak tudhatod. A többit pedig mérlegeld.:)

 Holnap már suli. :o Kicsit szenvedés lesz,de ezt a két napot már kibírom. 
Túlélem csak azért, hogy pénteken Szándrázhassak. :)
Remélem jól sikerül és már nagyon hiányzol szívem.:/
A háéten mindenki beteg. :o :/ Mse is kidőlt... Szándrá is..Dori is... Én is.. Csakhogy Mse-t nem látom hétfőig. :( Gyógyulj meg Életem! :) (L)
Dori Te meg már amúgy is nagyon hiányzol. :( (L)(L)

Ezenkívül edzés nincs?! Nem tudom lekötni a fölös energiáim.És Inezt se láttam hetek óta.
Holnap viszont,ha minden igaz jööön.:)^^
És reggel már látom Dorcsííít is.:)
És hazafelé József?^o) Majd meglátjuk..Mindenesetre jó lenne beszélni.:/

Huhh még valamit akartam mára...Ja igen.:)
Mostanság nem alkotok, nincs időm.:/
Ezért egy dalszöveget rakok most be.:)
Egész héten ez ment.És teljesen igaz....:/ Viszont haladás ha nincs, fejlődés mindenképpen.:) Lassan 2 hete nem beszéltünk.;) És nem hiányzik.:)

Na akkor egy kis részlet a szövegből:) :


Mond hány éjszakát, sírhattam át,
néha még látom, kettőnk csillagát?
Mond miért múlhat el, és miért nem felel?
nem értheti senki mit vesztettem el.
 

Jó éjt! ^^

Nos..Folytassuk a pajtikák mappát.:)
Van egy leányzó.Akivel úgy ismerkedtünk meg, hogy ráálltam a pasijára.:'D
Csakhogy én ezt nem tudtam. :$ Akkor elég durván utált..
Aztán valahogy kialakult egy kezdetleges barátság.Ő érte el,hogy hátramenjek a buszon reggelente..:) Aztán egyre többet beszélgettünk.És lám. Legjobb barátnőknek mondhattuk magunkat nem sok idő után. Nos nem tudom így érzi e még,mert a sok vitánk és hülyeségünk miatt picit eltávolodtunk.. Az viszont biztos, hogy én nagyon szeretem. Attól függetlenül,hogy hülye picsa,és hetente más színű a haja. :P És, hogy egy lógós... :D
De okos,gyönyörű és imádnivaló.Pont, mint egy Barbiehercegnő. Mindig mellettem állt ha valami problémám volt..És jelenleg is azt teszi.Bár éppen fenyeget, hogy megtép.Vagy valami hasonló..ha nem lesz több önbizalmam. De hátha ösztönzőleg hat a fenyegetése. Mindegy. Nem számít, hogy mások milyen embernek látják, mert az én véleményemet senki nem tudja megdönteni. Én akkor is szeretni fogom ha más szemen köp érte. Nem érdekel.Egy olyan embr az életben, akit ha akarnék se tudnék kitörölni. És imádom..
Imádlak Szándrááá.:)
Az én Barbiehercegnőm.:)

 

L: Rájöttem ma lektorin, hogy annak a szónak, hogy: "megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért" semmi értelme.
M: Hát nincs hát.:D
L:Szóval keresnem kell egy új leghosszabb szót.
M: "Elkelkáposztástalanítottátok."
L: Mert annak van értelme? :D
M: Hát..Kiszedted a kelkáposztafőzelékből a kelkáposztát.
L: És akkor mit eszel? Vizet?
M: Hát van benne rántás is.
L: Ja...Rántást meg vizet. Kelkáposzta nélkül mi értelme?
M: De van benne még só is.. Meg bors.
L:Bors?
M:Bors mindenben van...
L:Hogy lenne..
M: De van.
L: A piskótában sincs!!

Péntek:


Reggel rohanás.
Gyors cigi.
6.25.
Mse-->Pocahontas,Mulan.
József győzkődés.(hatástalan.)
8:10-->Becsöngő.
Duplamagyar./Érvelés./ Hoppá a füzet otthon maradt. Ciki.
Matek.Hurrá bukás?
45 perces angolnyelvtan dolgozat,körmölés.Nesze neked péntek.
Infon myvip.(:
Lektori.Búzahoussse.:D
Partytime.Ojee.Hétvége.
2.30as f*s. Minden pajtika azzal.Sziasztok.(:
2.27kor. "gyere velem 3.55tteeeel." megtorpan. "hááát neeem.megyek ezzel.:/" akkor *nyád.:D
Aztán..
Mse és a latex naci.New Yorker és napiszar gyanú.
Gilmore láz.
Mse torna.

Loli 3.55. sleepin'.
és ojeee. 18:02-->Sziaaa appppaaaaaaa.:)
Na most készülődés stb.Holnap jövök.(:

Ui.: Egy tegnapi kép.Nikivel unatkoztunk..Tesi óra..







 

Miért szenvedünk mindig?
És miért kesergünk a sírig?
Miért kell fájnia a szívnek?
Miért érzékeny a női lélek?

Miért nem értik meg,hogy szeretjük őket?
Miért néznek minket levegőnek?
Miért kell mindig az ami nincs?
Miért mindig a lehetetlen a legnagyobb kincs?

Miért nem tudunk továbblépni?
Találni mást,aki megérdemli?
Miért szeretjük azt,ki nem értékel?
Miért futunk utána, hatalmas léptekkel?

Miért sírunk át éjszakákat?
Miért bélyegzi meg kedvünk a bánat?
Miért álmodunk minden éjjel róla?
Miért vágyunk csak egyetlen egy csókra?

Miért szeretjük azt, ki minket nem akar?
Miért van az,hogy a szív néha belehal?
Miért vagyunk nőből?
Miért szevendünk a szerelemtől?

És miért nem mi döntjük el,hogy mi legyen ?
Miért nem mi búcsúzunk könnyedén el?
Miért nem mi mondjuk,hogy nem te vagy az,
Ki szívemnek örökre birtoklója marad?

Miért szeretjük azt,aki nem lát?
Miért csodáljuk minden kis mozdulatát?
Miért akarjuk simítani arcát?
Miért csókolnánk a száját?

Miért nem felejtjük el?
Miért nem hagyjuk békén?
Mert a szív soha nem enged.
És úgyis a kitartó győz a végén.


És egy kis apróság a végére.
https://www.youtube.com/watch?v=APyEzS3ozTM

*..egy hétköznapi ember, hétköznapi gondolatokkal.

hűűha. Most csak gyors leszek. Kémiát kell tanulnom(mert enyhén szerencsétlen voltam megint:'D) valamint Msének segíteni kell verset írni.. :) Ja és még visnyóra is megyek. :|
Hű de sűrűű.
Nos.Mindenki blogooool.Mindenki.Még, aki nem tud írni, utálja a magyart és az olvasást, aki egy szót nem tud leírni hiba nélkül még az is. Hát hajrá életeim,de a blog nem erről szól. ;)
Végülis... Semmi közöm hozzá.:)
Tegnap végre volt egy igazán baráti beszélgetésünk.Az első.. Ehhez fogható még eddig soha. Nem verekedtünk, nem csikiztük egymást, nem ellenkeztünk. Felnőttként viselkedve, beszélgettünk. Azt hiszem ezzel nőtt legnagyobbat a szememben. :)
Lassan jön már egy vers is, csak túl lusta vagyok mostanság. :)
Mégvalami.Még 8szor 6.25.. Kezdődhet a visszaszámlálás. :/ Sebaj,túléljük. :)
Na szaladok.

Pussz,pussz.:'D

u.i.: Nézzetek Álom.net-et!! (Jószarfos.:D)
 

Egészen furcsa napokat élek át.Nem én akarom,hogy így történjenek. Csak megtörténnek. Pedig eddig nem volt rá példa. Ezelőtt csak szenvedtem csendesen. Most meg piff... Gratulálhatok amúgy magamnak..Hányan mondtátok istenem, hogy nem éri meg..nagyon nem.. :D Én meg nem hallgattam rátok. Pedig tudtam, hogy ez lesz.. Mindegy. Már jó úton járok.
 

*Időnként úgy érzem meghasad a szívem.
Mikor szerelmeseket látok az utcán, megdobog és rád gondolok. Ha romantikus filmet játszanak a tvben, gyorsan elkapcsolok,mert a szívem olyankor szeretne kiszakadni a helyéről és hozzád rohanni. De ez még mind semmi ahhoz, amit akkor érzek mikor Téged látlak. Ha rámmosolyogsz meg akarok halni, azzal a tudattal,hogy az utolsó képem az életről Te és a mosolyod voltál. Ha hozzám szólsz, izgulok és pillangók gyorsulási versenyt rendeznek a gyomromban. Mikor hozzám érsz ég a bőrőm, a vágytól, a kiváncsiságtól, de ha elengedsz megfagyok. Nélküled halott vagyok és érzelmeim sincsenek.
Ha Te nem vagy nincs miért sírnom és örülnöm. Ha nem ismernélek nem tudnám mi a szerelem. Ha nem lennél.. Én sem léteznék többé.
Szeretlek és időtlen időkig szeretni is foglak. Nem tudlak feledni,mert magadhoz vonzottál évekkel ezelőtt,mint valami mágnes,ami nem akar engedni. Tettél róla,hogy ne tudjak túllépni és még most is azt teszed. Egy olyan embert találtam meg benned, akiről hiába mondta mindenki más nem érdemelsz meg, én tudom, hogy Te vagy az, akiért meghalnék ha kellene.
Az életem áldoznám érted, mert csak egyszerű, apró kis mozdulatokkal, semmit nem jelentő számomra mégis fontos gesztusokkal megszerettetted magad. Örökre.
Ez csak érzés, de örökre szól. Egy szövetségnél is kötöttebb, biztosabb, szétszakíthatatlanabb.
Te vagy az egyetlen, akivel boldog tudnék lenni,mert évekkel ezelőtt ugyanazt éreztem, mint pár napja... Felégetted a bőröm mikor hozzám értél. Az érzés nem hal meg, csak halványulni tud. Nálam viszont erősödik.. Egyre jobban.
És neked erről fogalmad sincs...




Ez volt az utolsó ilyen posztom. Lezártam az életem egyik legfontosab részét. Befejeztem. Már nem bírom tovább. Ezért elfelejtek mindent, ami róla szól, mindent, ami hozzáköt, minden emléket,élményt, sms-t,képet.. Törlök az agyamból, a szívemből, a gépemről... Egyszerűen megszűnik létezni. Nincs többé, mint ember. Elfelejtem, mert az sem érdemli meg, hogy leköpjem. Ismét ketté fog törni a szívem,mert már annyiszor megtörtént, hogy nagyon kis csalódástól is elreped. De ahhoz,hogy elfelejtsem meg kell repednie.De most utoljára történik... Ha nem ismerem mostantól, többet nem bánthat!

Többet nem bántasz Gyémánt! Isten veled életem szerelme. :)

Ez már elég vicces...Egész nap csak azon rágódtam,hogy miért nem keres? Miért játszik? Miért hülyít? Nos.. arra a következtetésre jutottam,hogy hülyébb ember,mint én nehezen van a Földön..
És,hogy miért? Egyszerűen csak azért,mert ha lenne bennem annyi bátorság,hogy felveszem a telekommunikációs eszközömet és felhívnám,minden jobb lenne.. De neeeem, itt parázok,mint egy idióta, aki a kivégzéstől fél..Jó lehet,hogy félek..Egy kicsit.Talán egy picit jobban annál.Jól van...NAGYON.:( Mi van ha kinevet? Ha bánt?
Mert hisz,neki még mindig csak játék.. Neki nem fontos...Neki csak szórakozás...Nekem viszont megszakadna a szívem,ha elutasítana, mert attól,hogy hangulatember és örökké szívja a vérem,és néha túl agresszív, nekem az életet jelenti...:(
Tudom,hogy nem kéne ennyire szeretnem,mert megbántott,és megalázott.. Nem egyszer, de nekem mégis majd kiszakad a szívem a dobogástól, ha meglátom, ha rámmosolyog,ha hozzám ér,vagy akár ha csak a nevét mondják,már akkor is...
Talán jobb lesz és talán minden megváltozik..Idővel..de addig még parázok egy kicsit és megpróbálom rávenni magam,hogy felhívjam..

És még valami a végére!:

* Mert fáj, ha rám nézel fáj, ha a közelemben vagy, ha meglátlak, ahogy a korodbeli fiúkkal bohóckodsz. Utálom magam amikor nem bírom ki és hozzád érek. Fáj, amikor rám mosolyogsz, amikor meglátom a csillogást a szemedben vagy csak egyszerűen látom, hogy milyen vicces amikor mérges vagy valamiért. Megrémít a szeretet amit néha mintha látnék a szemedben.. De ezen érzések közül a legrémisztőbb az amit én érzek: hogy amikor rám mosolyogsz, a szívem megremeg.Amikor nem velem beszélgetsz , megszakad. Amikor úgy érzem, hogy szeretsz, legszívesebben magamhoz szorítanálak és soha nem engednélek el. Néha elegem van az egészből, de ilyenkor egy újabb mosollyal ismét magadhoz láncolsz. De mégis az egész az én hibám. Mert szeretlek, amit tudom, hogy nem lehet.. ez a legnyomorúságosabb az egészben.. Hogy soha nem szerethettem volna beléd és hogy ez csak bennem él, s én mindezt tagadom=(...
 

2009.. Igen,vége,elmúlt..
Rossz és jó emlékek.Vegyesen, mind. :)
2009 márciusában ismét neki kezdtem annak, ami az életet jelenti 11 éve.
Lovastorna. Csodálatos emlékek fűznek hozzá.
Április: Diákolimpia 2. hely
Október: Országos Bajnokság 2. hely
Nyáron tele voltunk bemutatókkal...Az egyik legemlékezetesebb, Pünkösd. 3 napos osztálykirándulás, 3 napos ivászat,valamint egy furcsa de feledhetetlen másfél óra után a Hortobágyra voltunk hivatalosak.
Egész nap szakadó eső,sár..De megcsináltuk.Csak másnapra már a láz is bemutatkozott..:/
Így a második nap kimaradt...Aztán elkezdtük kifesteni az osztálytermet. Nagyot alkottak a fiúk és lányok..Az első napon még részt vettem,de a többit sajnos már nem élvezhettem.
Június 24-én indultunk Zánkára, az V. Nemzeti Lovasfesztiválra..
5 feledhetetlen nap, amit azt hiszem végig vihogtunk.. Végig fröcsököltük,pancsiztuk,bemutatóztuk,táncoltuk, és persze végig a rainfalls ment.-.-
És ott megláttam valakit, aki azóta szerves része az életemnek..
Az is marad egy darabig még..
Aztán jött a Lovasnap.;) Szilvásvárad city... :D
Csodálatos,hogy mennyire el tudtuk tölteni az időt, reggeltől estig a lovak és hajtók között Inezzel. Semmibaj..Idén a  tribünön alszunk.;)
A Lovasnap ismét hozott egy adag esőt.Térdig érő sárban,leizzadva,sárosan,csúszkálva,de sikerült elérni azt,hogy a nézők 80%a ne Füzesgyarmatot nézze,mint az utóbi években. Nagyon sokat dolgoztunk érte.. Rettentően... De azt hiszem megérte..
Tehát a lovastorna egy olyan dolog, amitől nagyon sok szépet és jót kaptam. Emlékeket és legfőképp barátokat.. Ha nincs a voltige,akkor nincs most Inci(L), nincsen Cunci(L) és még sorolhatnám...:)
Életre szóló barátságok? Remélem...:) A két legfontosabb leányzó az életemben. Azt hiszem legalábbis.
Persze van olyan, akit már meg sem próbálok kitörölni az agyamból..Nem is.Inkább a szívemből,lelkemből..Mert nem lehet. Nem megy. Nem sikerül. Nem tudom megcsinálni. Gyenge és hülye vagyok hozzá. :S:D Ennyi..
Persze nem volt felhőtlen év..
Ezért remélem,hogy a mostani jobban sikerül.. Hátha..;)
Mert 12 óra és 28 perc telt el belőle eddig.. De ami eddig volt,csodálatosan indult. :)
Boldog Új Évet!! :) (K)

Sajnos 18. évesen sem tudom megállni, hogy az adventi naptár utolsó ablakát 24.-én nyissam ki, így tegnapelőtt, december 13.-án sajnos elfogyott belőle a csoki.
Lehet azért, mert beteg vagyok és nem tudtam megállni,de nagyobb a valószínűsége annak, hogy siettetem a Karácsonyt.:)
Nyakunkon a Karácsony emberek.:) Remélem már készülődtök. Én igen. :) Ajándékokat gyártok folyamatosan, mézeskalácsot sütök és díszítem a házat.
Ennek örömére ma elkezdett esni a hó. Ez,számomra nem csak azt jelenti,hogy mostantól nem lehet sportcipőben járni, hogy melegen fel kell öltözni. Hanem azt is, hogy lehet menni szánkózni, snowboardozni, síelni vagy épp korizni. Mindegyik a kedvenceim közé tartozik. Emlékszem mikor anno régen egy parabola antennába ültünk vagy 5en és úgy csúsztunk lefelé sikítva a lejtőn. Vagy mikor lementünk a tóra korcsolyázni cipőben. Mikor le kellett taposni a nagy havat,hogy síelni lehessen a pályán. Mikor apával versenyeztünk Bánkúton, hogy melyikünk ér le hamarabb a nagy pályán. Vagy amikor elszaggattam három kabátot egy hét alatt, mert a kulcsos felvonó nem akart barátkozni velem.
Ezek egytől egyig mind olyan emlékek, amelyek meghatározzák az életszemléletemet és beleégnek az emlékezetembe.
Az idei tél is élvezetesnek és feledhetetlennek ígérkezik.
Nem csak azért, mert megtaláltam a karácsonyi ajándékomat, hanem azért, mert olyan emberek vesznek körbe,akik tavaly még nem.
Azt hiszem...Megtaláltam a társaimat. :)

Nos a soron következő leányzó,egy olyan ember, akihez elég sok kedves, szép emlék fűz.
Már oviban is együtt jártunk úszni, 7 évig boldogíthattuk egymást az általános iskolában és most 2. éve hogy minden reggel és délután együtt nevetünk a buszon. (:
Egy olyan már szinte nőről van szó, aki tiszta szívből tud szeretni, jólelkű, de persze oltani is tud ám rendesen. :)
A környéken,sőt tán a megyében sincs olyan fotóspalánta,mint Ő.:)
Imádom a közös sültkrumplizásainkat Lukenál, amit mostanában sajnos hanyagolunk.:/
A közös délutánokat.A hülye képeinket.A 2007es szilvesztert.
Van egy dolog, ami közös bennünk..
Gilmore.Lehet,sok ember nem érti mi ez és miért.. Nézzetek Gilmore Girls-t és megtudjátok.:)
Azt hiszem a legtöbb emlékem hozzáfűz és bármiről is van szó,mindent hozzá tudok kötni.Nem csak azért,mert már porbafingó korunk óta ismerjük egymást, hanem, mert nagyon sok időt töltöttünk és a mai napig töltünk el együtt.
Már ismerjük a másik minden mozdulatát,gesztikulálását. Tudjuk mikor mire gondol,milyen élethelyzetben mi lesz a reakciója.
Más stílus,más barátok,más iskola,más környezet más életcél. Egymástól független,különböző dolgok, amik körülüttönk vannak és mi mégis barátok vagyunk.(:
Ez a barátság eleinte sok embernek nem tetszett. Olyanoknak akik a külcsínre adnak,kicsinyesek és nevetségesen buták.
Azt hiszik bekerültek Egerbe a Közgébe és senki nincs hozzájuk hasonló.
Sajnos ki kell ábrándítanom ezeket az embereket. Vannak nálatok jobb arcok,méghozzá nem is kevesen..
De az egyik,aki nagyon fontos, akit nagyon szeretek és akit még akkor is szeretni fogok mikor már a gimit is elvégeztük és akkor is együtt nézzük a gg-t egy kis pizzával és fagyival,ha bánatunk van, az egy Muhel Emese.
Köszönöm,hogy létezel.:)(L)

Itt az ideje jelentkeznem. Sok volt a dolgom, még a farmvillem is elrohadt.. :( Sajnálom..
No,de térjünk rá a fontosabb dolgokra.. Múltkor a messzi életkéimről meséltem. Most jönnek azok, akik itt vannak. :P
Az első személy,akiről ma írni fogok az egy számomra igen fontos emberke. Meghatározza az életem szinte minden pillanatát, tanácsot ad,ha kell bár ez nem az ő stílusa.Mindig segít abban, amiben tud és alapjáraton egy köcsög.:D Akár csak én. Igen,mióta velem van enyhén elfajult,enyhén beszólogat mindenkinek.. Leszólja a másikat. Még engem is. :D Én így szeretem...Saját magamat látom benne.Az egyetlen eltérés, hogy ő szőke én meg barna vagyok. Kb egyforma magasság,egyforma íkú szint, egyforma ruhák,egyforma ízlés, ugyanaz a sport..
Egy csapattárs,egy imádnivaló leányzó,egy szabadszájú kis hülye és egy életre szóló barátság, mind az, amit látok a szemeiben,ha ránézek.
Igazából rájöttem imádom a péntekeket,mert akkor mindig együtt vagyunk és attól függetlenül,hogy milyen hangulatú volt a hetünk, a napunk, 5 perc után fut a könny a szemünkből a sok nevetéstől. Azt hiszem nem kell részleteznem milyen az mikor órákat töltünk együtt.
Nyár elején lettünk olyan igaziból jóban.. Mikor Zánkán 5 napig boldogítottuk egymást az 5. Nemzeti Lovasfesztiválon és 5 napig egymásra voltunk utalva(azt hiszem ő érteni fogja), nem számítva mások segítségére. Megoldottuk a helyzetet.Akkor 5 napig csak nevettünk.. Igen még ebédelni sem tudtunk rendesen.. Mindenki minket nézett. :$
Aztán úgy az egész nyarat együtt töltöttük. Bemutatók, edzések,partyk,csavargások... És persze a kihagyhatatlan Lovasnap. ;) Na hát ezt sem felejtjük el egy hamar. Habár most olyan terveink vannak,hogy a lovarda lesz az ágyunk azon a 4napon a következő lovasnapon.. :D Biztos értékelni fogják. :D
Nagyon kellemesen csalódtam benne. Szeretem,imádom és teljes mértékben megbízom benne. Nem folytatom,mert túl csöpögős lesz.. :D
Még csak annyit szeretnék,hogy jövőre elmegy Miskolcra tanulni..Nagyon fog hiányozni. De éltet az,hogy MINDEN PÉNTEK A MIÉNK!:D
Szeretlek Inci.:)(L)

Emlékszem,tavaly Vikike mikor felvett msnre,hogy gratuláljon egy számunkra igen vicces kis parádéért pár mondat után azzal fordult hozzám,hogy honnan ismerek ennyi embert. Aztán azóta is,bárkiről van szó,megemlíti a nevét és hozzá teszi,hogy Loli, ismered?
Különböző okokból kifolyólag rendelkezem szép számú ismerősökkel bármelyik populáris oldalon. Az egyik fő tényező a sport. Országszerte élnek olyan emberek akik fontosak számomra. A sport által ismertem meg őket és ennél nagyobb kincset nem is tartok számon. Ez a kis firka most olyan emberekről szól,akik valamennyire hatással voltak, vannak és lesznek az életemre, attól függetlenül,hogy soksok km választ el bennünket. :)
Van egy Lillus, akinek az első versenyén azt mondtam,hogy ha meg mer előzni, bajok lesznek. Bajok nem,de barátság lett belőle. :) Lakhely: Somogy megye. Távolság: Egy hatalmas köpésnyire tőlem.
Ritkán látom,ritkán beszélünk,de életünk egyik legfontosabb szakaszát azt hiszem,mindig együtt éltük át. :) Ez egy..
Következő áldozat, aki a kézilabda miatt élvezheti szeretetem. Orsolya. Ő annyira nincs messze. Csak 2 óra.. Debrecen. :) Nagyon szeretem és imádom, megbecsül, és felnőttként viseli minden gondját,baját.Kettő..
A harmadik. Váhááá most jön a kedvenc részem. :P Cunciiiii. :)
Igen,róla nagyooon sokat tudnék pötyögni,de mivel lusta olvasni így inkább nem írok sokat. A kedvenc ellenfelem, attól függetlenül,hogy versenyen nem, bemutatókon viszont annál többet találkozunk. Barátságunk kezdete:2009.nyár Lakhely: Füzesgyarmat. NA EZ MÁR MESSZE VAN. Méghozzá fél napnyi utazásra. Imádom a fekete haját és azt a cunci kis fejét. :) És már elég rendesen hiányzik.
Akik itt vannak közel. Azok most felsorolásra kerülnek. A következő írásban,majd sort kerítek rájuk is. :)
Tehát tessék:
Ipi,Inci,Vikikee,Mse,Dorcsí,Mercikee,Dori,Nikii,Szándráá,Kinga, Dalmuci, Csatt és, akit most kihagytam attól elnézést kérek! Legközelebb bővebben és körülményesebben írogatok. :)
Pusszanat.