Ez már elég vicces...Egész nap csak azon rágódtam,hogy miért nem keres? Miért játszik? Miért hülyít? Nos.. arra a következtetésre jutottam,hogy hülyébb ember,mint én nehezen van a Földön..
És,hogy miért? Egyszerűen csak azért,mert ha lenne bennem annyi bátorság,hogy felveszem a telekommunikációs eszközömet és felhívnám,minden jobb lenne.. De neeeem, itt parázok,mint egy idióta, aki a kivégzéstől fél..Jó lehet,hogy félek..Egy kicsit.Talán egy picit jobban annál.Jól van...NAGYON.:( Mi van ha kinevet? Ha bánt?
Mert hisz,neki még mindig csak játék.. Neki nem fontos...Neki csak szórakozás...Nekem viszont megszakadna a szívem,ha elutasítana, mert attól,hogy hangulatember és örökké szívja a vérem,és néha túl agresszív, nekem az életet jelenti...:(
Tudom,hogy nem kéne ennyire szeretnem,mert megbántott,és megalázott.. Nem egyszer, de nekem mégis majd kiszakad a szívem a dobogástól, ha meglátom, ha rámmosolyog,ha hozzám ér,vagy akár ha csak a nevét mondják,már akkor is...
Talán jobb lesz és talán minden megváltozik..Idővel..de addig még parázok egy kicsit és megpróbálom rávenni magam,hogy felhívjam..
És még valami a végére!:
* Mert fáj, ha rám nézel fáj, ha a közelemben vagy, ha meglátlak, ahogy a korodbeli fiúkkal bohóckodsz. Utálom magam amikor nem bírom ki és hozzád érek. Fáj, amikor rám mosolyogsz, amikor meglátom a csillogást a szemedben vagy csak egyszerűen látom, hogy milyen vicces amikor mérges vagy valamiért. Megrémít a szeretet amit néha mintha látnék a szemedben.. De ezen érzések közül a legrémisztőbb az amit én érzek: hogy amikor rám mosolyogsz, a szívem megremeg.Amikor nem velem beszélgetsz , megszakad. Amikor úgy érzem, hogy szeretsz, legszívesebben magamhoz szorítanálak és soha nem engednélek el. Néha elegem van az egészből, de ilyenkor egy újabb mosollyal ismét magadhoz láncolsz. De mégis az egész az én hibám. Mert szeretlek, amit tudom, hogy nem lehet.. ez a legnyomorúságosabb az egészben.. Hogy soha nem szerethettem volna beléd és hogy ez csak bennem él, s én mindezt tagadom=(...
Utolsó kommentek