Néha mikor úgy érzem,
Egész testemen vérzem,
Mikor lelkem eltűnik a messzeségben,
Kívánom,bár lehetne érzések nélkül élnem..
Elfelejtenem minden rosszat,
S minden hazugságot,amit egy ember mondhat.
Kitörölni elmémből a csalódást, a rosszindulatot,
Majd a legrondább érzést,az utálatot.
Nem lenne sírás
És viszálykodás..
De az érzés sem lenne,
Boldogság..
Érzések nélkül csak robotok lennénk,
S ha nem lennének érzéseink,
Akkor ugyan miért élnénk?
El kell felednünk minden rosszat,
És remélni,a jövő csak jobbat hozhat.
Elfelejteni a kellemetlen emlékeket,
Mert érzéseink határozzák meg életünket..
Érzés.
2009.11.04. 14:10
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://lolita17.blog.hu/api/trackback/id/tr161498334
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek